Ahány család, annyiféle nappali

Posted by Gyugyuke 2018/05/28 0 Comment(s)

Ahány család, annyiféle nappali

 

Már a hálószoba és a konyha esetében is nagyon nagyok az egyéni különbségek, de a nappali talán az a terep, ahol leginkább eltérőek az igényeink és elképzeléseink. Ugyanis a hálónak és a konyhában meghatározott célja van, a nappalit azonban egyéntől, családtól, a család összetételétől és szokásaitól függően teljesen eltérő céllal és stílusban használhatjuk.

Egy egyedülálló ember számára a nappali a békés pihenés, a tévénézés, esetleg baráti összejövetelek színhelye, egy több gyermekes család nappalija aligha békés, hiszen a gyerekek mindig ott akarnak játszani, ahol a szülők vannak, vagyis a közös helyiségben lesz a legnagyobb zűrzavar. Egy család életében persze a nappali jellege folyamatosan változik, míg egy pár igényei valószínűleg állandóbbak.

Melyek a nappali alapvető tartozékai? Elsősorban kényelmes ülőhelyek kellenek, amelyeket akár heverészésre is használni lehet. Ha a nappaliban van az ebédlőasztal is, akkor persze fontosak a székek, de ejtőzésre inkább a fotelek, heverők, ülőgarnitúrák alkalmasak. Attól függően, hogy mekkora a hely és mennyi embernek kell ott elférnie, más és más megoldások bizonyulnak optimálisnak.

Ha nem csak egy-két ember lakik a lakásban, jobb, ha egy egész ülősarkot ki tudunk alakítani, így mindenki kényelmesen elfér. A mai nappalik középpontja sokszor a tévé, vagyis az ülőhelyek elhelyezése szempontjából fontos lehet, hogy a tévé jól látható legyen: manapság már nem kihívás a lapos képernyős készülékeket falra szereltetni, így kevesebb helyet foglalnak. De ha régi típusú tévénk van, amelyhez még bútor is dukál, akkor fontos szempont lehet, hogy a bútor ne csak a készüléket tartsa, hanem más dolgok tárolására is alkalmas legyen: kerülhetnek ide más műszaki cikkek, távirányítók, könyvek, dísztárgyak. (Kisgyerekes családoknál a könnyen boruló bútorokat mindenképp érdemes a falhoz rögzíteni.)

Milyen kérdéseket érdemes feltenni az ülőalkalmatosságok kiválasztása előtt?

– Mennyi helyünk van összesen és mi mindent szeretnénk bezsúfolni a nappaliba?

– Hány embernek szeretnénk ülőhelyet biztosítani?

– Mire használjuk a heverőt és a foteleket: csak ülünk rajtuk, fekszünk is, esetleg délutáni alvásra is alkalmasnak kell lennie a rekamiénak, illetve szoktunk-e eszegetni az ülőgarnitúrán, mondjuk tévénézés közben?

– Puccos legyen inkább, kényelmes, vagy praktikus? (Persze, jó esetben mindegyik, de van az úgy, hogy mind a három elvárásnak nem felel meg egy adott garnitúra.)

– Milyen szín passzolna a többi bútorhoz?

– Milyen anyagból legyen a huzat, szeretjük-e a bőrgarnitúrát, vagy ki nem állhatjuk? Ha szövet huzatot preferálunk, akkor olyan szövetnek kell-e lennie, amelyre senki nem allergiás? (Ha van a családban nagyon érzékeny bőrű ember, akkor egy sprődebb szövet elég hozzá, hogy kényelmetlenné tegye számára a pihenésre szánt heverőt.)

– Szeretnénk lehúzható, tisztítható huzatot?

– Ha vannak állataink és rendszeresen felmásznak az ülőgarnitúrára, vajon milyen anyagban tudnak legnehezebben kárt tenni?

– Lesznek szállóvendégeink, vagyis kinyitható heverőt érdemes-e vennünk?

Ha már van elképzelésünk az ülőalkalmatosságokról, jöhet a dohányzóasztal. A körülbelül térdmagasságig érő asztalnak nem mindenki örül: ha a nappalink nagyon kicsi, és a heverőhöz alig lehet hozzáférni az asztal miatt, állandóan beverjük a lábunk, akkor ezt a bútordarabot kiválthatjuk valami mással is. Itt is fontos feltenni a kérdést: szükségünk van-e asztalkára, például, mert enni akarunk a heverőn, vagy mert fel akarjuk tenni a lábunkat valahová – utóbbi esetben azonban nem az asztal a legjobb megoldás.

A négyzet vagy téglalap alakú dohányzóasztalok, bármilyen jól néznek is ki, sokszor balesetveszélyesek, főleg, ha kisgyerekek, illetve idős emberek laknak a lakásban. Könnyen beverhetjük a fejünket egy asztalsarokba, ami nagyon nem kellemes, így ezekben az esetekben inkább az ovális vagy kerek asztalok felelnek meg a célnak. Lehet, hogy jobban járunk, ha nem egy, hanem két asztalkánk van: egyrészt így könnyebben mozdíthatóak a bútorok, ha éppen arra lenne szükség, és még mutatósabb is lehet, ha két különböző magasságú asztalkát veszünk.

Ami az asztalok anyagát illeti, a márványtól az üvegig minden megtalálható ebben a műfajban, nyilván a többi bútor stílusától függ elsősorban, hogy nekünk mi felel meg, de jól gondoljuk meg, mennyiszer akarjuk mozgatni a bútort és szeretnénk-e, ha az átlátszó asztalon keresztül látni lehetne, hogy mi van alatta. Ha rendszeresen étkezünk a nappaliban, akkor pedig nem érdemes nagyon kényes anyagra költeni, ami az asztallapot illeti, mert másról se fog szólni az életünk, mint hogy megóvjuk a felületet a foltosodástól…

Mi kerüljön a falakra?

Nagyon nem mindegy, milyen otthonról beszélünk. Ahol sok a könyv, ott nem is kérdés, hogy könyvespolcok, könyvszekrények fogják uralni a falakat. Ebben az esetben olyan sok képre, dekorációra nem lesz szükség. De ha a tulajdonosnak nincsenek könyvei, akkor a csupasz falak hideggé, barátságtalanná tehetik a nappalit. Ilyenkor érdemes kellemes hangulatot idéző, harmonikus képeket, akár festményeket, fotókat, reprodukciókat kitenni a falra. Van, aki imádja túlzsúfolni a lakását dísztárgyakkal, de ha lehetőségünk van arra, hogy a nulláról rendezzünk be egy nappalit, inkább a „kevesebb több” elvet kövessük és alaposan válogassuk meg, hová és mit teszünk.

Egy új trend szerint a képeket inkább szemmagasságba kellene tenni, hogy ültünkben lássuk őket legjobban – az összhatás viszont elég furcsa lenne.

Jó ötlet lehet kisebb-nagyobb tükrökkel feldobni a nappalit, mint az nyilvánvaló, a tükrök a nagyobb tér érzetét is keltik az emberben, tehát ha kicsi a nappalink, akkor ez a megoldás különösen érdekes lehet.

A színösszeállítás mindig nehéz kérdés: mi az, ami már nem unalmas, de nem is idegesítő, és mi az, ami folyamatosan irritál bennünket? Sokan a fehér falakat szeretik, mások inkább valamilyen pasztellszínt alkalmaznak a nappaliban, de akadnak merészebbek is, akik az egyes falakat nem is egyformára festik… Fontos, hogy a színek ne zavarjanak bennünket és hogy a textilek, a függönyök, a szőnyegek és a kárpitok harmonizáljanak egymással.

Sokan küzdünk a kábelekkel, főleg, ha a nappaliban nem csak tévé, lámpák, hanem hifitorony, PC, modem, rádió, telefon, DVD lejátszó, és még ki tudja mi minden van, a kábelrengeteg az őrületbe kergethet mindenkit. Erre is léteznek megoldások: a kábeleket el lehet rejteni a bútorokban, kábelcsatornákban. Néha érdemes kibogozni a dzsungelt, amely az újabb és újabb kütyük bekerülésével létrejöhet: ha például a hálóból tényleg kitiltjuk a technikát, akkor lehet, hogy az összes töltő is a nappaliban kap majd helyet: nagyon észnél kell lenni ahhoz, hogy áttekinthető legyen a kábelrengeteg és ne botoljunk bele minden lépésnél zsinórokba.

A nappali fontos kiegészítői a függönyök és a szőnyegek – bár az utóbbi időben mintha kimentek volna a divatból. A szőnyegeket még könnyebb nélkülözni, főleg, ha idősebb emberek laknak a lakásba, szőnyegen elcsúszni nagyon veszélyes lehet (bár léteznek csúszásgátlók), a függönyök azonban nagyon feldobják a környezetet.

Nem mindegy, hogy a nappalink utcára néz, vagy belső udvarra, hányadik emeleten található, milyen tájolású: a belső udvarra, hangra néző vagy földszinti nappalit mindenképp fontos védeni a kíváncsi tekintetektől, a nyugati fekvésű szobákat meg a nap gyilkos fényétől: ennek megfelelően válasszunk csipkefüggönyt, illetve sötétítő függönyt, vagy mindkettőt. A redőny is fontos, de általában csak praktikus, és esztétikai élményt nem nyújt, ezért még redőny mellett is érdemes egy színes sötétítő függönnyel felvidítani a szobát.

A mesterséges világítás kialakítása ugyancsak a lakók szokásaitól és igényeitől függ. Jó, ha van egy központi csillár, amely alaposan bevilágítja a szobát, de fontosak a kisebb fényforrások is, például a fotelben, heverőn olvasni szeretőknek, vagy azoknak, akiket zavar a mindent bevilágító csillár, és inkább tompább fények mellett néznek tévét, hallgatnak zenét.

Érdemes zöld növényekkel, virágokkal lakályosabbá tenni a nappalinkat, de jobb, ha nem visszük túlzásba a belső kertet, és persze mindig figyeljünk arra, hogy milyenek a szobanövények igényei.

Egyedivé tehetjük a nappalinkat valamiféle régiséggel, bolhapiacon beszerzett, jópofa darabbal, persze ehhez már külön tehetség kell, hogy úgy prezentáljuk ezeket a tárgyakat, hogy passzoljanak a többi bútorhoz, és persze az is fontos, hogy legyen számukra elég hely, ne zsúfoljuk velük tele az egyébként kis alapterületű nappalit. Akinek a lakása nagy belmagasságú, az ilyen szempontból sokkal bátrabban kezdeményezhet, sokkal nagyobb és látványosabb különlegességeket tehet ki a falra. Egy panelban már az hatalmas problémát jelenhet, hogy felfúrjunk könyvespolcot, úgyhogy a dekorációnk is kevésbé lesz extravagáns.

Ladányi-Turóczi Csilla